{"version":"1.0","provider_name":"Lelkes Szavak","provider_url":"https:\/\/lelkesszavak.cafeblog.hu","author_name":"Cs\u00e9p\u00e1nyi Marcsi","author_url":"https:\/\/lelkesszavak.cafeblog.hu\/author\/csepanyi_marcsi\/","title":"Csigahercegn\u0151","html":"

Hangja beleveszett a gyerekszoba lefekv\u00e9s el\u0151tti csendj\u00e9be: \u201e...\u00d6regap\u00e1m, \u00f6regany\u00e1m, haza\u00e9rtem. Annak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en, hogy ez a fi\u00fa \u00f6sszez\u00fazott engem, v\u00e9gre fel\u00f6lthettem a val\u00f3di alakomat- mondta a csigal\u00e1ny.... Itt a v\u00e9ge, fuss el v\u00e9le.\u201d <\/i><\/span><\/p>\r\n

Az utols\u00f3 mondatokn\u00e1l m\u00e1r tudta, hogy a mai is bonyolult lefekv\u00e9s lesz. J\u00f3 el\u0151re hallotta az egyre \u00e9berebb\u00e9 v\u00e1l\u00f3, sz\u0171nni nem akar\u00f3 k\u00e9rd\u00e9seket form\u00e1z\u00f3 gyerekhangokat. K\u00e9s\u0151 este volt. T\u00fal k\u00e9s\u0151 ahhoz, hogy t\u00fcrelemmel \u00e9s \u00e1t\u00e9l\u00e9ssel tudjon v\u00e1laszolni minden jogos \u00e9szrev\u00e9telre a kicsi csig\u00e1r\u00f3l, a buta fi\u00far\u00f3l \u00e9s az \u00e9rdekes feln\u0151ttekr\u0151l. Pedig Isten l\u00e1tja, nagyon szerette a napnak ezt a r\u00e9sz\u00e9t. V\u00e9gre egy\u00fctt a gyerk\u0151c\u00f6kkel, babaszappanos hangulatban, el\u00e1mulva azon, hogy milyen gyakorlatiasan k\u00e9rdeznek, \u00e9s mennyire \u00e9rdekli \u0151ket az eg\u00e9sz vil\u00e1g, minden mozgat\u00f3rug\u00f3j\u00e1val \u00e9s szerepl\u0151j\u00e9vel egyetemben.<\/span><\/p>\r\n

Tudatosan nevelte gyerekeit a mes\u00e9k szeretet\u00e9re. N\u00e1la bev\u00e1lt, biztos volt benne, hogy a gyerekekn\u00e9l sem l\u0151het vele mell\u00e9. Genetikailag k\u00f3dolt, izmos igazs\u00e1g\u00e9rzete a mes\u00e9kben nem szenvedett csorb\u00e1t. Vonzott\u00e1k a vag\u00e1ny \u00e9s talpraesett figur\u00e1k, akik annak a bizonyos j\u00e9gnek a h\u00e1t\u00e1n is gond n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lnek. Leny\u0171g\u00f6zt\u00e9k \u00e9s sz\u00f3rakoztatt\u00e1k a szellemes, laza p\u00e1rbesz\u00e9dek. <\/span><\/p>\r\n

Surran\u00f3 gyerektalpak nesze figyelmeztette r\u00e1, hogy elkalandozott a figyelme. Gyorsan felnyal\u00e1bolta a kuncog\u00f3 kis testeket. Szerencs\u00e9re apjuk d\u00e9lut\u00e1n j\u00f3 munk\u00e1t v\u00e9gzett a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren, m\u00e1r nem volt t\u00f6bb er\u0151 benn\u00fck ellen\u00e1llni a f\u00e1radts\u00e1gnak. Ritkultak a szavak, lassultak a l\u00e9legzetek. Mire halk, egyenletes szuszog\u00e1s t\u00f6ltette meg a gyerekszob\u00e1t, tudatosult benne, hogy <\/span>feln\u0151ttk\u00e9nt legink\u00e1bb a b\u00e1tors\u00e1g ny\u0171g\u00f6zi le a mes\u00e9kben. Az a tal\u00e1l\u00e9konys\u00e1g, ahogy l\u00e9teznek, ahogy el\u00e9be mennek a mindennapoknak. \u0150ket is \u00f6sszet\u00f6ri az \u00e9let, de csak az\u00e9rt, hogy azt\u00e1n teljess\u00e9 v\u00e1lhassanak. Persze, ezek csak mes\u00e9k, de abban a pillanatban, az \u00e9jszak\u00e1ba hull\u00f3 gyerekszob\u00e1ban tiszt\u00e1n \u00e9rzete: az\u00e9rt tudnak \u00edgy \u00e9lni, mert k\u00e9pesek mindig \u00faj m\u00f3don helyt \u00e1llni, a mindig \u00faj oldal\u00e1t mutat\u00f3 vil\u00e1gban. <\/span><\/p>\r\n

Igen, \u00edgy kellene \u00e9lni! De ekkor kiny\u00edlt az ajt\u00f3...<\/strong> <\/span><\/p>\r\n

\u00c9rtelme utols\u00f3 szikr\u00e1j\u00e1val tudta, hogy nem kellene most elaludni. T\u00e9nyleg nem. Hogy azt\u00e1n meleg\u00edt\u0151-izzadva, f\u00e1j\u00f3 der\u00e9kkal, \u00f6sszegy\u0171r\u0151dve \u00e9s morcosan k\u00f3v\u00e1lyogjon vissza az \u00e1gy\u00e1ba. Hihetetlen, de mostan\u00e1ban m\u00e1r az is sikernek sz\u00e1m\u00edtott, amikor saj\u00e1t szob\u00e1j\u00e1ban, pizsam\u00e1ban tudta befejezni a napot. Hol vannak m\u00e1r a r\u00e9gi elk\u00e9pzel\u00e9si az anyas\u00e1gr\u00f3l? V\u00e1gyaiban a pihen\u00e9s, a v\u00e9gigaludt \u00e9jszaka k\u00e9pe nem tal\u00e1lt kih\u00edv\u00f3ra.<\/p>\r\nM\u00e9gis hagyta. Hagyta, hogy az alv\u00e1s hozta puha, meleg paplan \u00e9rz\u00e9se legy\u0151zz\u00f6n benne minden tudatos elhat\u00e1roz\u00e1st. Olyan f\u00e1radt volt. Csak pihenni, pihenni... S az \u00e1lom \u00fagy tal\u00e1lt r\u00e1, mint gyerekkor\u00e1ban. Legy\u0151zhetetlen er\u0151vel, mindent elsim\u00edtva.\r\n\r\nA reggeli dereng\u00e9s tompa f\u00e9nyeire \u00e9bredt. Szemh\u00e9ja m\u00f6g\u00fcl is sejtette, reggel van m\u00e1r. Minden csendes volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. T\u00fal csendes! Dermedt ijedts\u00e9ggel \u00fclt fel az \u00e1gyon. Egyed\u00fcl volt. De h\u00e1t...? S akkor megl\u00e1tta a gyerekl\u00e1mpa bur\u00e1j\u00e1ra t\u0171z\u00f6tt kis cetlit. Girbegurba sz\u00edvecsk\u00e9k \u00e9s tulip\u00e1nok k\u00f6z\u00f6tti r\u00f6vid \u00fczenettel, ami friss, meleg p\u00e9km\u0171vekkel biztatta.\r\n\r\nS ekkor, ebben a m\u00e9ly \u00e9rzelmekkel \u00e1t\u00e9lt pillanatban meg\u00e9rtette, hogy nem a mes\u00e9k vit\u00e9zei az \u0151 igazi h\u0151sei. Mert itt vannak karny\u00fajt\u00e1snyira \u00e9lete csod\u00e1i \u00e9s kir\u00e1lyfiai. Boldog volt. \u00c9s h\u00e1l\u00e1s. Nagyon.\r\n\r\nSz\u00edv\u00e9ben gy\u00f6keret vert a mosoly, s tudta, ezt az \u00e9rz\u00e9st kell majd felid\u00e9zni, holnap \u00e9s holnaput\u00e1n \u00e9jjel.\r\n

\u00a0<\/span>(Ha \u00e9rdekel a mese, itt<\/a> elolvashatod!<\/span>)<\/p>","type":"rich"}