Kell egy kis csillám

Hosszú ez a január! Ilyentájt „a szeretet lángja halványabban ég”. Kemény helyzet! Ismered?

Aztán láttam egy plakátot. Jön. Előadást tart Miskolcon. Nagy szónok. Az mondják: csuda jó! Hát, nekem látnom kell! Szakmába vág! Három héttel a meghirdetett időpont előtt meglepetés a jegypénztárban, már csak pár szabad hely van. Végre eljött ez az este is. A nézőtér valóban színültig tele. Bizakodó a hangulat. Sokan jegyzetfüzettel várakoznak.

Kilép. Energikus, mosolygós, lelkes. Látszik, hogy minden pillanatát élvezi a közös időnek. Eddig semmi különleges. Nyilvánossághoz szokott emberek tudnak ilyenek lenni.

És ez volt az utolsó pillanat, amikor megszűntem tudatos elemző lenni. Figyelmem magával ragadta egy tanulságos történet. Egy ember élete. A rövid párbeszédek és a villanásnyi élethelyzetek által, szinte magam előtt láttam a tévutakkal és baklövésekkel is tarkított, rendkívül sikeres életutat.

S hogy miért hiteles számomra? Azt hiszem, a kudarcok miatt. Mert a látszatok és első benyomások világának polgáraként jól tudom, manapság nem illik sikertelenségekről  beszélni. Ha sikeres akarsz lenni, sikerességet kell sugározni! S ha már végképp gyanús, hogy még egy apró rög sem volt az utadon?! No jó, akkor röviden megemlítheted a kezdeti szárnypróbálgatások tévedéseit. Mert azok még olyan kis bájosak. Olyan elfogadhatóak.

Azért hiteles számomra, mert a rengeteg sznobizmus és álarc között én is keresem az őszinteséget. Kutatom az olyan embereket, akiknek szavai mellett ott a megélt élet minden ténye. Miért? Mert biztonságban érzem magam az ilyen légkörben. Azt érzem: elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Itt és most még önmagam előtt sem kell szerepet játszanom. Ilyen vagyok! Innen indulok! Fejlődni akarok!

Itt nem számít, milyen autóval érkeztem és milyen márkájú ruhát viselek. Itt csak az a fontos, hogy felfedezzem személyiségem teljességét, hogy pozitív viszonyban legyek minél több lélekrészemmel. Hogy kitartóan és szenvedéllyel tegyem a dolgom!

Ugye elhiszed nekem, ha így tudnánk beszélni, szebb lenne a világ! Elmondhatnánk, mire jutottunk. Megoszthatnánk, hogy együtt többre vigyük.

A hétköznapok sokszor bántó reflektorfénye után egy finom csillám volt ez az este.
Pál Feri atya, köszönöm!

Kép innen.