Sokat beszélünk, mert szeretünk beszélni. Van ebben a tevékenységünkben valami önmagunkat elfeledtető érzés, amit szeretünk megtapasztalni. Rutinosak vagyunk, észre sem vesszük a kihívást, annyira könnyűnek érezzük. Magabiztosnak és hatékonynak tudjuk magunkat, hiszen beszélni mindenki tud. Nem nagy ügy, gyerekjáték! Csak a megfelelő helyen és időben kell egy éppen megfelelő mondatot kimondani.
Légy őszinte magadhoz! Tényleg így van ez a te életedben? Ha most, velem együtt, hajlandó vagy levenni megszokásaid szemüvegét, akkor látni fogod: korunk egyik fájó hiánya, beszédtudatosságunk kimunkálatlansága. Nincsenek meg a megfelelő helyen és időben elhangzott, éppen megfelelő mondatok.
Meg lehet ezt tanulni? Igen. Hiszek abban, hogy a beszédkészség sok-sok gyakorlással automatizálható. Miért jó ez neked? Mert képessé válsz arra, hogy szívedből fakadó meggyőződéssel, szenvedéllyel tudj beszélni magadról, vágyaidról és terveidről. Hogy a lehetőségeid, az életed ne menjenek el melletted. Hogy minden napodat annyi intenzitással, olyan összeszedettséggel tudd megélni, mint akkor régen, már-már elfelejtett gyerekkorodban.
Én az ilyen beszédben hiszek, ezt élem, és csakis ezt tanítom.
A kép forrása.
Kedves Lajos! Köszönöm, hogy hozzászólásaiddal továbbviszed a blogban felvetett gondolatokat. Így lesz teljes minden bejegyzés!
Szerintem is mint mindent tanulni kell és lehet.
Amikor tényleg ki tudjuk fejezni magunkat egyre többen, akkor amikor beszélgetünk, ugyanazokra a dolgokra gondolunk és egyre ritkábban értjük félre egymást. Ezzel is közelebb kerülünk az Egységhez, Egymáshoz.